Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1944 előtt jelentős számú izraelita hitközség működött. A kis mezővárosok és falvak kanyargós, poros utcácskáit megannyi boltocska szegélyezte. Pezsgett az élet. Nagykálló, Kisvárda, Mátészalka, Csenger, Szatmárnémeti, Batiz, Nagykároly, Máramarossziget (az utóbbi négy ma Románia területén található) mind jelentős jesivákkal és zsinagógákkal rendelkeztek. A szatmárnémeti születésű író-újságíró Kaczér Illés híres családregényének első részében, a Ne félj szolgám, Jákob címűben ennek a hajdani szatmári zsidóságnak a mindennapjait beszéli el az 1800-as évek elejétől.